Karlovszky Bertalan Budapesten, 1858-ban született. Szüleinek házában írók, művészek gyakran adtak egymásnak találkát. A budapesti Mintarajziskolában megkezdett rendszeres stúdiumokat követően, Münchenbe utazik, ahol négy évet az akadémián töltött, Benczúr Gyula és Seitz mellett. 1882-ben a művészeti forradalmaktól forrongó Párizsba utazott. Egy munkája aztán Munkácsy kezébe kerül, akinek annyira felkelti érdeklődését, hogy az Parisba hívja, maga mellé. Munkácsy házának földszinti műtermét foglalja el, ahol másfél éven át lakik. A megrendeléseknek Munkácsy csak a tanítványok bevonásával tudott eleget tenni, akik vázlatai nyomán kivitelezték csendéleteit, szalonzsánereit és nagyszabású történeti tárgyú képeit.
Saját invencióból készült, de Munkácsyt követő szalonzsánerei rövidesen meghozták számára a sikert, "elmés és szellemes" életképeit magas árakon vették át Sedelmeyer, Goupil műkereskedők. Kosztümös históriai zsánereit még a műteremből megvásárolták a tehetős európai és amerikai gyűjtők. Mindjárt első nagyobb művét 5000 frankon vásárolta meg egy amerikai műbarát. Ám e Párizsban készült munkák épp sikerük folytán nem jutottak el a magyar közönséghez, javarészük pedig az utókor számára is elkallódott.
Külföldi sikerei itthoni hírnevét is megalapozták, s őt a magyar kritika mint a "legfranciásabb magyar festőt" üdvözölte. Karlovszky már több mint egy évtizede a párizsi Szalon jó nevű festője, mikor első alkalommal állított ki Budapesten. Karlovszky első ízben 1894-1895 telén, immár budapesti lakhellyel szerepelt a Műcsarnok tárlatán. Franciás könnyedségű fényképszerű portréi hamarosan keresett arcképfestővé tették idehaza.
Sikerének egyik titkát kétségtelenül a klasszikus mestereket idéző míves kivitel jelentette.
"Egyes művei a kora renaissance mestereire emlékeztetnek. Ugyanaz az egyszerűség a jellemzésben, ugyanaz a végtelen szabadosság a rajzolásban" - írta Szana Tamás (Szana 1901, 303).
Képein miniatúraszerűen oldotta meg a szövetek, a bőrfelületek, az arc részleteit. A női test iránti érdeklődéséről számos akt tanuskodik.
Az itt bemutatott akt pontosan tükrözi azt az érzékeny lírával teli rendkívüli kidolgozottságot, kecses bájjal ötvözött nagyfokú mesterségbeli tudást, amely Karlovszky sikereit megalapozta. A figura vázát a hajszálvékony, precíz rajz adja meg. E tekintetben Karlovszky mintaképe Holbein portréfestészete volt, akit festőiskolás növendékei elé is példaként állított (Új Idők, 1900).
A nőalak finom tónusértékkel, plasztikusan modellált alakja az aktfestészet akadémikus hagyományaihoz kapcsolódik. Karlovszky az európai tradíciók folytatójának bizonyul, mikor modellje megformálásakor az optikai látvány aprólékos visszaadására törekszik. A női test megfestésében a túlfinomult rajzosság, a már fényképszerű hatás, a német Balthasar Denner (1685-1749) és a 20. századi hiperrealisták festményeihez egyaránt rokonítja felfogásában. A hipernaturalizmus jellemző képviselője volt. Az erotikától mentes test anatómiai pontosságához, a redőzött drapéria aprólékos megfestése társul. A női test egységes testszínű árnyalatainak hangolásához, a lágyan omló anyag delikát finomságú fehér-vörös színezése társul.
Az utóbbi időben feltűnt képei - emelkedő árszínvonalon - egy egyediségében összetéveszthetetlen festő művészetét mutatják. Talán nem véletlen, hogy páratlanul virtuóz rajz és festői tudása alapján Gyémánt László festőművész a 4 legjelentősebb magyar festő közé sorolja Karlovszky Bertalant.

 • Lexikális referencia:
  Magyar Festők Grafikusok Adattára: 290, Művészeti Lexikon: II/566,
  Benezit: 6/166, Vollmer: 3/19
• Lexikális referencia:
  Magyar Festők és Grafikusok Adattára: 401, Művészeti Lexikon: III/278
  Benezit:7/300
• Irodalom:
  N. n.: Karlovszky női arcképei. Új Idők, 1895, 401.
  Szana Tamás: Magyar művészek. Műtörténelmi vázlatok képekkel. Budapest, 1889, 185-192.
  N. n.: Nők a festőiskolában. Új Idők, 1900, 113.
  Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből. Budapest, 1901, 303-304.
  Rippl-Rónai József emlékezése. Budapest, 1911.
  Croniqueur: Karlovszky Bertalan. Művészet, 1913, 247-255.
  Elek Artúr: Karlovszky Bertalan. Nyugat, 1921/23, 1764-1765; Újra közölve: E. A.: Művészek és műbarátok. Válogatott
  képzőművészeti    írások. Szerk.: Tímár Árpád, Budapest, 1996, 77-79.
  Róna József: Egy magyar művész élete. Budapest, 1929.
  Dr. Molnár Ernő: Karlovszky Bertalan. In: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve, 1937-1938, 1938-1939. Budapest, 1939, 17-30.

  KOVACSDR