festőművész, szobrász
Vecsés, 1955. június 11. -

Ábrahám Péter szobrász és festőművész a Budapest melletti Vecsésen született 1955-ben. Már gyermekkorában olyan meghökkentő, gondolatébresztő rajzokkal, játékokkal lepte meg szűkebb környezetét, hogy azok előrevetítették későbbi, a képzőművészettel való elkötelezettségét. A "Senkihez sem hasonlítani!" - művészi elvet szem előtt tartva, az akadémiai képzést elvetette, megkezdett iparművészeti tanulmányait (ötvös szakon) abbahagyva - iparművész édesapja segítségével - önképzés útján fejlesztette tudását. 29 évesen Argentínában új grafikai-festői eljárásokat tanult, pár évvel később Párizsban, Michael Gyarmathy Folies Bergre-ében a díszleteket tervezte és festette. A csatornán átkelve, London Soho-jában átélhette a fiatal művészek sanyarú helyzetét. Ekkortájt művészetének középpontjában a másik nem, az ÖRÖK NŐ állt. Művészi filozófiájának lényege az ún. "magas művészet" (grand art), az elit kultúra és a mindennapi élet, a tömegkultúra kölcsönhatása, s a köztük lévő határok lerombolása illetve újrateremtése. Munkái ironikus jegyek hordozói. Számításba veszik a reklám hódító erejét, a banalitást, a nagyvárosi élet képi szlogenjeit. Művészi mondanivalójával, utal fogyasztói társadalmunk fonákságaira. Sok munkája, zenei indíttatású. Ábrahámnál a formálás, az átalakítás útja a destrukció, az átfunkcionálás. A tárgy defetisizálásával megváltoztatja annak eredeti jelentését. Ez a módszer stílusok keveredését, összegzését eredményezi. A szabadban elhelyezett szobrai harmonikus kapcsolatba kerülnek a természet flórájával. Plasztikái nem szeretik a színpadiasságot, ezért azoknak nincsenek szigorú határai. Domborműveinek felülete egyre inkább festőivé válik. Festői formanyelve expresszív, ecsetvonásaiban az érzelmeket hordozó színek döntő szerephez jutnak. Festményei - a személyes vonásokon túl - már külsőségekben felismerhetőek, sajátos térszerveződéssel, háromszög alakú keretbe foglalva születnek. Festményei többnyire ún. "összerakott" - festmények, amelyek a művész originalitására jellemző képjeleket, a körből kiinduló, gyűrűződő spirál motívumot viselik magukon, és sokszor háromdimenziós elemekkel, anatómiai nyomatokkal keveredve jelennek meg. A művész e képeiről mondja: "Dimenziós spiráljaim agytekervényeket idéznek, azok a fantázia útjain robognak". Egységben szemlélve festményeit, a keret, a háromszög olyan kiindulási pont, amely energiát raktároz, és a formák kivetítésére szolgál. Az ismétlődő körök az organikus lét spiráljai. Determinált utakat mutatnak, a változások rendjét, a születést és az elmúlást szimbolizálják. Végtelenre, örökkévalóságra, kapcsolódásokra, utalnak, egymással ellentétes erőket is kifejeznek, hol masculin (phallikus elem), hol pedig feminin (anyaméh, magzatburok) jelleget öltenek. A festő, mint Nagymester rítust celebrál: lelkünk, erkölcsünk felemelkedéséért küzd. A körök, hurkok ismétlődései beavatottságunk fokozatait jelentik. Több alkotása környezetszobrászatként is értelmezhető. Festményein - nyomatmontázsként - pecsétviaszba ágyazottan megjelenik ujjlenyomata, aláírása és hajszála, melyek a művész testi létének kellékei. A tárgyiasítással a művész a halhatatlanságát, "testrészei"-nek műalkotássá válását szimbolizálja.

• Művei
• Hasonló festők
• Eladó
• Tanulmányok

Regisztráljon és keressen!

Eladnám a(z) Ábrahám Péter festményemet!