festő és grafikus
Budapest, 1895. április 7. — Budapest, 1941. április 1.

Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán előbb rajztanár szakon, majd 1914-től Réti István osztályában tanult. 1913 és 1914 nyarán a nagybányai művésztelepen képezte magát, 1922-1923-ban a grafikai tanszék továbbképzős növendéke volt.  Művészetére Szőnyi István és Aba Novák Vilmos hatott. Főleg plasztikus megformálású, aktos kompozíciókat festett. 1923-ban a Szinyei Társaság olaszországi ösztöndíját nyerte el. 1927-től rendszeresen szerepelt a KUT és a Munkácsy Céh kiállításain. 1922-ben a Belvederében, 1924-ben, 1927-ben, 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezett kollektív kiállítást. Tanulmányutat tett Olaszországba és Párizsba, a húszas évek közepén Nagybányán és Felsőbányán festett. 1929-1932 között Rómában járt a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Ebben az időszakban kezdte anyagkísérleteit temperafestékkel, majd át is tért erre a technikára. 1934-től gimnáziumi rajztanárként tevékenykedett.
Tanulmányait Budapesten végezte, a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott, mestere Szőnyi István volt. Plasztikus, egész alakos, aktos kompozíciókkal jelentkezett. 1923-ban elnyerte a Szinyei Merse Pál Társaság római ösztöndíját. Megtanulta az olaszoknál divatozó temperatechnikát, amelyet Patkó Károly nyomán később Aba Novák Vilmos is nagy sikerrel alkalmazott.
Patkó Károly és Aba-Novák Vilmos kortársak voltak, Aba-Novák egyetlen évvel született korábban, mint Patkó Károly, s egyazon évben, 1941-ben haltak meg mindketten. Aba-Novák nem lehetett Patkó mestere, mint ahogyan sajnos terjed a szakirodalomban. Egymás művészetét figyelemmel kísérték, gyakran egy műteremben vagy ugyanazon ég alatt (Felsőbánya, Igló) alkottak, nyilván sokat tanultak egymástól. Mindketten ugyanahhoz az iskolához, a római iskolához tartoztak, stílusuk is hasonló. Dinamikusabb, híresebb, talán termékenyebb is volt Aba-Novák, de figyelnünk kell mellette Patkó Károly gazdag témaválasztására, igényes festői és rézkarcolói munkásságára.
Patkó szigorú rajzos tanulmányú, összefoglaló és egyben monumentalitásra törekvő stílusban adott elő. Az I. világháború után Berény Róbert városmajori műtermében festett Aba Novák Vilmossal és Korb Erzsébettel. Az 1920-as évek közepén nyaranként Aba Novák Vilmossal, Bánk Ernővel Felsőbányán festettek. 1927 és 1928 nyarán Igalra mentek festeni. Bánk Ernő kiváló portréfestő volt, mind Patkó Károly, mind Aba Novák Vilmos tükörképét megfestette. Patkó kiváló rézkarcoló volt, akárcsak mestere, Szőnyi István.
1922-ben a Belvederében, 1923-ban a Helikonban, 1924., 1927. és 1932-ben az Ernst Múzeumban szerepeltek képei kollektív kiállításokon. Számos képe került magántulajdonba és számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.
Emlékkiállítást rendeztek műveiből 1941-ben, a Nemzeti Szalonban. Legutóbb 2001-ben szerepeltek képei a Magyar Nemzeti Galéria Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928 c. kiállításon. Szőnyi István képei mellett Patkó Károly, Aba Novák Vilmos, Korb Erzsébet művei keltettek figyelmet.
A Római iskola tagja. Művészete az expresszionista és konstrutivista irányzatot sajátosan ötvözte a novecento neoklasszicista irányával. Nem volt túl ismert festő, talán mert nem kapott köztéri alkotásokra megrendelést. Erőssége volt a figurális ábrázolás, összefoglaló tájképek festése, mitológiai, bibliai és szociális témák megragadása és a rézkarcolás. Rézkarcain is hasonló témákat ábrázolt, mint festményein, kiváló rajzkészsége és kompozícióteremtő képessége segítette őt a rézkarcolásban.

Lexikális referencia

• MFGA: 474, Művészeti Lexikon: III/714
• Benezit: 8/161, Vollmer: 3/552

• Művei
• Hasonló festők
• Eladó
• Tanulmányok

Regisztráljon és keressen!

Eladnám a(z) Patkó Károly festményemet!